SÍRVERSEK  2

Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik

Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.

Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére.

Béke poraikra

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

Küzdelem és szenvedés volt az életünk Legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Emléked szívünkben örökké élni fog.

Elmentél életed legszebb korában Itt hagytál bennünket bús árvaságban.

Küzdelem volt életünk Fogadd be lelkünk Ó mennyben Istenünk.

Még most is hallom a hangodat érzem kezed, hogy most is simogat.

Az Úr énnekem őriző pásztorom.

A jó szülőket feledni nem lehet Míg élünk ide hív a szeretet.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Tetted - rendkívüli - mert a hivatás felelőssége az életösztönt is legyőzte!

Amíg éltek értünk küzdöttek Amíg élünk nem felejtjük tettüket

Megpihenni tértem, éltem alkonyán Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Az nem hal meg kit eltemetnek Csak az hal meg kit elfelednek

Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják...

Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára A fájó szívű szülők helyett Te vigyázz az ő álmára.

Kis szívednek gyors lüktetése Rövid kis életednek lett befejezése.

Olyanok voltunk mi is mint ti Olyanok lesztek majd Ti is mint Mi.

Mint vadra a vadász ki lesben áll. Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.

Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen.